Kérdésként merülhet fel, hogy a fentiek szerinti ingyenes juttatások adómentesnek tekinthetőek-e a személyi jövedelemadó (járulékok, szociális hozzájárulási adó, szakképzési hozzájárulás) rendszerében.
A fentiek szerinti nem iskolarendszerű képzések munkáltató általi juttatása mindenképp adómentes a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv.) 4. § (2a) bekezdés a) pontja) szerint. A kérdéses jogszabályhely értelmében ugyanis nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás kapcsán, még abban az esetben sem, ha e szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel.
A fenti rendelkezést ugyanakkor az adóhatóság jellemzően szűken értelmezi, és úgy tekinti, hogy az nem vonatkozik a képzésekhez kapcsolódó járulékos szolgáltatásokra (pl.: étkezés, szállás, utazás biztosítására), így az oktatáshoz kapcsolódó egyéb ingyenes juttatások adókötelezettségének megítélése problematikusabb lehet.
Az államháztartási támogatásból megvalósított oktatások technikai lebonyolításához kapcsolódó egyéb juttatások kapcsán érdemes vizsgálni az Szja tv. 1. számú mellékletének 7.17. pontjának alkalmazhatóságát. E jogszabály értelmében adómentes ugyanis az államháztartás valamely alrendszerének költségvetése terhére és/vagy az Európai Unió valamely pénzügyi alapjából támogatott felnőttképzésben, munkaerőpiaci képzésben, munkaerőpiaci programban, társadalmi felzárkózással kapcsolatos képzésben részt vevő magánszemély számára jogszabály, pályázat, programterv alapján elnyert forrás felhasználására vonatkozó kötelezettségek betartása mellett nyújtott képzési támogatás (kivéve a keresetkiegészítést és a keresetpótló juttatást), felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt biztosított étkezés, közlekedés, szállás, valamint az ilyen jogcímen adott költségtérítés, megélhetési támogatás.
A fentieket összevetve elmondható, hogy
ad 1.) ha a támogatási felhívás forrását Magyarország költségvetése vagy Európai Unió valamely pénzügyi alapja (jellemzően az Európai Szociális Alap) akár külön-külön, akár társfinanszírozásában biztosítja,
ad 2.) a pályázati kiírás szerint a kérdéses forrásból felnőttképzések, munkaerőpiaci, illetve társadalmi felzárkózással kapcsolatos képzések támogathatók,
ad 3.) továbbá a szállás és az étkezés biztosítása kifejezetten a fentiek szerinti felnőttképzés lebonyolításához kapcsolódik, ezen juttatásokra is kiterjedhet az adómentesség.
További követelmény azonban az utolsó pont kapcsán, hogy a támogatás felhasználásra vonatkozó kötelezettségek betartása mellett kerüljön sor az adott képzéshez kapcsolódó képzési támogatás (kivéve a keresetkiegészítést és a keresetpótló juttatást), megélhetési támogatás, felnőttképzési szolgáltatás, a képzés időszaka alatt biztosított étkezés, közlekedés, szállás, valamint az ilyen jogcímen adott költségtérítés biztosítására. Így álláspontom szerint, ha a támogatás nem használható fel a képzés időszaka alatti szállás és étkezés biztosítására, vagy az utazással kapcsolatos költségtérítésre (ezt célszerű a pályázat kiírójával előzetesen egyeztetni), akkor a magánszemély részére ingyenesen biztosított szállás, utazás és étkezés költségére az Szja tv. 7.17. pont szerinti adómentesség nem alkalmazható.
Ugyanakkor az alkalmazottak munkaköri feladatainak ellátásához kapcsolódó belső képzés esetén a képzés helyére történő utazás megfelelhet az Szja tv. 3. § 10. pontja szerint hivatali, üzleti utazás fogalmának. Az Szja tv. 3. § 10. pontja értelmében e törvény alkalmazásában hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével -, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.
A fentiek értelmében tehát csak azon munkavállalók esetén minősülhet a kérdéses tevékenység hivatali, üzleti útnak, akiknek a munkaköri feladataik ellátásához kapcsolódó belső képzés helyszíne eltérő településen van, mint a munkavégzési hely (értve ezalatt a munkaszerződés szerint ekként megjelölt bármilyen munkahelyet), illetve a munkavállaló lakóhelye, ellenkező esetben sem az utazás, sem a szállás biztosítása nem lehet adómentes juttatás.
Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a munkáltató által a hivatali, üzleti utazás esetében az utazás, szállás díjának ingyenes biztosításának értékét a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Ugyanakkor a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás révén a magánszemélynek juttatott adóköteles jövedelem az Szja tv. 70. § (1) bekezdés a) pontja szerint egyes meghatározott juttatásként adóköteles.
Dr. Juhász Péter
