A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (4) bekezdése értelmében ha a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni. A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 6. § 89. pontja szintén a pénzügyi lízing ismérvei közt említi, hogy a lízingbevevő jogosultságot szerez arra, hogy a szerződésben kikötött időtartam lejártával a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének, valamint a szerződésben kikötött maradványérték megfizetésével a dolgon ő vagy az általa megjelölt személy tulajdonjogot szerezzen.
A lízing konstrukció végén tehát – legyen szó akár nyílt, akár zárt végű lízingről – a felek közötti szerződés értelmében a lízingbe vevő jogosult harmadik személyre átruházni a tulajdonszerzési jogát, aminek eredményeképpen az utolsó lízing díj megfizetésével e harmadik személy minden további jogcselekmény nélkül megszerzi a lízing tárgyának (az esetek jelentős részében valamilyen ingatlannak a) tulajdonjogát (ez egyben azt is jelenti, hogy a lízingbe vevő nem szerez tulajdonjogot a lízing tárgyán).
Bár a lízingszerződések rendre tartalmazzák a fenti kitételt, annak tényleges alkalmazása előtt érdemes áttekintetni, hogy a fentiekben említett tulajdonszerzési jog átengedésének milyen adókövetkezményei lesznek, különös tekintettel arra, hogy ritkán alkalmazott jogintézményről van szó, amelynek kapcsán kikristályosodott jogalkalmazási gyakorlatról még nem beszélhetünk.
Elsőként az általános forgalmi adónemet vesszük górcső alá, mely kapcsán az alábbi kérdések vetődhetnek fel:
- az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései szerint szolgáltatásnyújtás vagy termékértékesítés történik-e a lízingbe vevő és a harmadik személy relációjában,
- a tulajdonszerzési jog átruházása kapcsán alkalmazhatóak-e a lízing tárgy (pl.: lakóingatlan) értékesítésére vonatkozó szabályok (adómentesség, kedvezményes adókulcs)?
Az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerint termék értékesítése: birtokba vehető dolog átengedése, amely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, vagy bármely más, a birtokba vehető dolog szerzése szempontjából ilyen joghatást eredményező ügylet.
Az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltatás nyújtása: bármely olyan ügylet, amely e törvény értelmében nem termék értékesítése.
Álláspontom szerint az, hogy a lízingszerződésben kikötött tulajdonszerzési jog lízingbevevő általi átruházása esetén az azt megszerző harmadik személy a lízingtárgy birtokába olyan módon lép, hogy a lízingtárgyat részére közvetlenül annak korábbi birtokosa, a lízingbevevő adja át, nem minősül úgy, mint a birtokba vehető dolog olyan átengedése, mely az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja, akkor sem, ha ezzel egyidejűleg a harmadik személy a tulajdonszerzési jogot a lízingbevevőtől szerzi meg.
A termékértékesítésre ilyen esetben nem csak polgárjogilag, de az Áfa tv. értelmében is a lízingbeadó és a harmadik személy között kerül sor, a lízingbevevő részéről csupán jogátengedés történik. A lízingbevevő és a harmadik személy között a tulajdonszerzési jog átruházása az áfa rendszerében szolgáltatásnyújtásnak minősül, feltéve, hogy arra ellenszolgáltatás fejében kerül sor, tehát a harmadik személy a lízingbevevő (a jogátruházó) felé az Áfa tv. 259. § 6. pontjában foglalt definíciónak megfelelő ellenértéket fizet, és a jogátengedés az ellenérték között közvetlen kapcsolat, ok-okozati összefüggés áll fenn.
Az előzőekből következően a tulajdonszerzési jog átengedésére nem alkalmazhatóak a lízing tárgy értékesítésére vonatkozó Áfa-szabályok. Tehát például a lízing tárgya hiába lakóingatlan, a lízingbevevő nem lakóingatlant értékesít a harmadik személy részére (hanem jogot ad át), következésképpen a kettőjük közötti ügyletre nem alkalmazhatók a lakóingatlanok értékesítésére irányadó szabályok, így az annak értékesítésére bizonyos feltételek mellett alkalmazandó kedvezményes adókulcs vagy az adómentesség sem. Ebből következik, hogy a tulajdonszerzési jog átengedése 27%-os kulccsal adózik.
Az ingatlanok lízingje kapcsán – jelen témakört érintően – jellemzően felvetődik az illeték kérdése is, nevezetesen:
- a lízingbe vevő és a harmadik személy között, illetve e harmadik személy tulajdonszerzésével önállóan illetékköteles ügylet valósul-e meg,
- ha az előbbi kérdésre igen a válasz, akkor a tulajdonszerzési jog átruházása, valamint a harmadik személy tulajdonszerzése kapcsán mit kell az illeték alapjának tekintetni, illetve
- mikor keletkezik az illetékfizetési kötelezettség, továbbá,
- a harmadik személy által fizetendő illeték befolyásolja-e lízingbe vevőt a zárt végű lízingre való tekintettel terhelő illeték fizetési kötelezettséget?
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) a futamidő végén tulajdonátszállást eredményező szerződést – tekintettel arra, hogy annak végső célja az ingatlan tulajdonjogának megszerzése – az ingatlanra vonatkozó részletvételként kezeli. Ennek megfelelően az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján az illetékkötelezettség már a lízingszerződés megkötésekor fennáll, annak ellenére is, hogy az ingatlan tényleges tulajdonjogának megszerzésére csak a lízingszerződés lezárásakor kerül sor.
A fentiekben említett jogátruházásra a Ptk. szabályai szerint ingyenesen vagy visszterhesen is sor kerülhet, ezért – tekintettel az utóbbi esetre – figyelemmel kell lenni az ajándékozási illeték tárgyára is. Az Itv. 11. § (1) bekezdés c) pontja alapján ajándékozási illeték tárgya a vagyoni értékű jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése. Visszterhes vagyonszerzés esetén az Itv. 18. § (2) bekezdés a) pontja alapján illetékköteles az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog megszerzése.
Az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontja az Itv. alkalmazásában vagyoni értékű jognak minősíti a földhasználatot, a haszonélvezetet, a használat jogát – ideértve az üdülőhasználati jogot és a szállás időben megosztott használati jogát is -, továbbá a vagyonkezelői jogot, az üzembentartói jogot, továbbá ingyenes vagyonszerzés esetén a követelést.
Tekintettel erre, a tulajdonszerzési jog átruházása következtében illetékkötelezettség külön nem merül fel, mivel ezen ügylet a fentiek szerint nem tárgya sem a visszterhes vagyonszerzési, sem az ajándékozási illetéknek.
Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy a jogátruházás eredményeként a harmadik személy tulajdonába kerül a lízingelt ingatlan, amely vagyonszerzés az Itv. 18. § (1) bekezdése alapján visszterhes vagyonszerzési illetékkötelezettséget keletkeztet. Az illetékkötelezettség az Itv. 3. § (3) bekezdés d) pontja alapján a tulajdonszerzéskor keletkezik. A visszterhes vagyonszerzési illetéket a megszerzett ingatlan forgalmi értéke alapján kell megállapítani. Az adóhatóság fizetési meghagyása alapján fizetendő illeték a határozat véglegessé válását követő 15. napon válik esedékessé.
Amennyiben lízingbevevő részére az ingatlan megszerzésére tekintettel illeték megállapításra került, az kizárólag az Itv. 79-80. § rendelkezései alapján törölhető, mely jogszabályi rendelkezések szerinti feltételrendszer esetünkben nem érvényesül, tehát a harmadik személy által az előzőek szerint fizetendő illeték nem befolyásolja a lízingbe vevőt a zárt végű lízingre való tekintettel terhelő illetékfizetési kötelezettséget.
